Továbbra is az államtól várjuk, hogy biztosítsa az időskor anyagi biztonságát és annak ellenére nem takarékoskodunk akkor sem, ha erre lehetőségünk lenne, hogy tudjuk, az államtól kapott nyugdíj kevés lesz a megélhetéshez.
Az elmúlt 10 év alatt lényegében helyben járunk az öngondoskodás terén. Az OTP Öngondoskodási Index felmérése immár egy évtizede mutat tükröt a magyar emberek gondolkodásáról, s az eredmény nem azért mellbevágó, mert torz a tükör.
Nem lesz elég a nyugdíj, de nincs más
Nehéz ugyanis megmagyarázni azt, hogy miközben az emberek 63 százaléka szerint az állami nyugdíj bizonyosan nem lesz elég arra, hogy nyugdíjas éveiket anyagi gondok nélkül éljék le,
a felmérésre válaszolók 35 százaléka szerint semmilyen más jövedelmük nem lesz az időskori kiadások finanszírozására, mint a nyugdíjuk.
Megélni havi 28 500 forintból???
Az pedig nem lesz túl sok. A következő másfél-két évtizedben éri majd el egyre komolyabb arányban a nyugdíjkorhatárt a minimálbéresek nemzedéke. Ők azok, akiket úgy foglalkoztattak munkaadóik - vagy úgy foglalkoztatták magukat (kényszer)vállalkozóként -, hogy a mindenkori minimálbérre (vagy sok esetben még arra sem) voltak bejelentve, s fizetésük többi részét zsebbe kapták. A mindenkori nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől megszerzett átlagkereset és a beszámítható szolgálati idő (munka, tanulás, gyermeknevelés) adja ki. Érthető módon
a minimálbéresek esetében a számított átlagkereset nem lesz túl magas, ők nagyjából 50-60 ezer forintos kezdő nyugdíjjal számolhatnak.
Azok ugyanakkor, akik éveken át teljesen zsebbe kapták a fizetésüket még ennél is kisebb összeggel számolhatnak, hiszen itt a szolgálati idő is kérdéses. Ha legalább 15 évet tud igazolni a nyugdíjas, akkor a minimálnyugdíjra mindenképp jogosult. Ennek összege ugyanakkor 2008. óta nem változik, azóta 28 500 forintot tesz ki. Míg 2008-ban a nyugdíjminimum a minimálbér 41 százalékát tette ki, addig jövőre a 200 ezer forintra emelt minimálbérnek köszönhetően annak már csak kevesebb, mint 15 százalékát teszi ki. Ha valaki nem tud legalább 15 évet igazolni, maximum méltányosság esetén lesz jogosult nyugdíjra.
Az emberek negyede nem tudja, miből fog megélni
Jó eséllyel a fenti, nyugdíjra nem vagy csak alig számítók köréből kerül ki az OTP felmérésére válaszolók azon 26 százaléka, akik őszintén bevallják, fogalmuk sincs arról, miből fog megélni a nyugdíjkorhatár betöltése után.
A válaszadók 22 százaléka reméli, hogy idős korában is tud majd valahol dolgozni, ám egy korábbi Aegon nyugdíjfelmérés szerint hazánkfiai olyan ramaty egészségi állapotban vannak, hogy Európában nálunk a legnagyobb a különbség – 10 év – a várható élettartam és az egészségesen megélt évek között. Mindez pedig azt jelenti, a nyugdíjas évek első öt éve után többet kell látogatniuk az orvost, mintsem a további munkavégzésre tudnánk gondolni. És akkor itt még nem beszéltünk arról, hogy egyelőre nem az idős munkatársaknak áll a zászló a munkaerő piacon.
Majd az állam bácsi megoldja
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy az emberek hárítják a felelősséget: a válaszadók több, mint háromnegyede, 76 százaléka úgy véli, felmentheti magát, mert a biztos öregkor biztosítása az állam feladata. A paternalista elképzelések miatt az egyén felelősségét hangsúlyozók aránya rekor alacsony szintre, 19 százalékra csökkent az OTP felmérésében.
Ilyen attitűd mellett nem lepődhetünk meg azon, hogy a válaszadóknak csak 22 százaléka tervezi, hogy bármilyen megtakarításból egészíti majd ki az állami nyugdíját. Ugyanakkor az így válaszolók közül
10 százalék nem hagyományos megtakarításban gondolkodik, hanem például ingatlan bérbeadásból számol nyugdíj-kiegészítéssel.
A szülőtartás sajnos valós alternatíva
A válaszadók 2 százaléka gyermekeitől várja el, hogy a neveltetésükért „cserébe” gondoskodjanak róluk időskorukban. Ráadásul ez nem csak puszta kívánalom, hanem adott esetben a szülő által kikényszeríthető kötelezettség is, miután Magyarország Alaptörvénye előírja, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.
Sokaknak nincs miből félretenni
Persze, sokan azzal védekeznek, hogy nincs miből félretenni. Ha a hivatalos adatokat nézzük, akkor bizony nehezen érthető ez, hiszen a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint csak az elmúlt egy évben nominálisan 6,5 százalékkal, 72 262 milliárd forintra nőtt a háztartások bruttó pénzügyi vagyona. De közelebb visz az igazsághoz, ha azt nézzük, hogy miközben a lakossági megtakarítások fele értékpapír befektetésben (jellemzően állampapírokban) van, csak a lakosság hetede rendelkezik értékpapír számlával. Vagyis nagyon komoly a vagyonkoncentráció.
A másik oldalon a leszakadók vannak. Az OTP felmérésére válaszolók
40 százalékának nincs semmilyen pénzpiaci megtakarítása, ez a mindenkori legalacsonyabb értéknek számít a felmérés évtizedes történetében.
Ami kicsiny bizakodásra adhat okot az az, hogy a tavalyi felméréshez képest 35 százalékról 27 százalékra csökkent azok aránya, akiknek romlott az anyagi helyzete a koronavírus járvány hatására. Eközben 2-ről 11 százaléka ugrott azok aránya, akiknek anyagi helyzete javult is a válság elejéhez képest.
Az infláció és a carpe diem mentalitás az öngondoskodással szemben
A pandémiára egyébként a megkérdezettek 83 százaléka a kiadások visszafogásával válaszolt, s érdekességképp a válaszadók 25 százaléka beszélt arról hogy a költések visszafogásából megtakarítása képződött. Ugyanakkor ez döntő részben nem volt tudatos, legtöbbjüknek azért képződött némi tartaléka, mert nem volt hol elkölteni a pénzeket.
Adná magát, hogy ez a pénz a jövőt szolgálja, ám a válaszokból az derült ki, hogy hiába gondolja úgy a válaszadók 54 százaléka, hogy nem költi el a frissen megtakarított összeget, más kérdésekre adott válaszok azt mutatják, hogy az emelkedő árak, az infláció az elmúlt hónapokban már elkezdte apasztani ezt a pénzt.
Hogy nem igazán vagyunk tudatosak, azt jól mutatja, hogy a zárások alatt megtakarított pénzekre a válaszadók 14 százaléka úgy tekintett, mint olyan összegre, amely egyből eltapsolható, mintegy kárpótolva a tulajdonosát a zárlat alatti hónapokban elmaradt élményekért. Bár a járvány okozta bizonytalanság előrelátóbbá tette az emberek jó részét - 37 százalékuk mondta azt, hogy jobban figyel a kiadásaira – közel ugyanekkora arányt, 29 százalékot képviselnek azok, akikben a „carpe diem – élj a mának” érzést erősítette fel a járvány. Ez a kör az, amelyet – egyelőre – reménytelen az öngondoskodás fontosságára figyelmeztetni.
Borítókép: Getty Images
